Ebben az évben is számos helyre szeretnék túrát szervezni, amelyet egybekötnék egy kis ládakereséssel. Itt megtalálható lesz minden információ a túrákról.
Túrák:
GC2016 I (2016.03.26)
...
Pár hasznos információ:
Első jótanács, hogy túrára indulva mindig legyen nálunk elég élelmiszer és víz, valamit mobiltelefon, mert ha segítséget kell kérni, akkor legalább tudjunk valamivel. De alap esetben úgy készülünk, hogy nem lesz rá szükség :-)
A tájékozódás kapcsán a leggyakrabban előforduló eseteket fogom most részletezni.
Természetesen ha GPS-szel haladunk a túrán, akkor nincs szükség olyan nagy tájékozódásra, mert a mai GPS-ek már egész jól elnavigálnak és itt nem az autós készülékekre gondolok első sorban, hanem a kimondott túranavigációkra. Ellenőrizzük, hogy az elemek fel vannak-e töltve, hogy van-e tartalék belőlük és azt, hogy a feltöltött térkép viszonylag aktuális legyen. Itt érdemes a turistautak.hu oldalról mindig beszerezni a legaktuálisabbat, így nem érhet olyan nagy meglepetés.
Annak ellenére, hogy a készülék segítségünkre van nem árt néhány dologgal tisztába lennünk. Amikor jelzést követünk, elvileg könnyű dolgunk van: figyelni kell a jeleket. Igenám, de főleg régi felfestéseknél sokszor igen kevés a jel, az erdőirtásoknak is sokszor áldozatul esnek olyan fák, amelyeken korábban jelzés volt. Tehát jelzést követve is akadhatnak problémák. Alapszabály, hogy emlékezni kell az utolsó látott jelre, és ha már egy jó ideje nem látjuk a jelet, kezdjünk el gyanakodni, hogy letértünk róla.
Ilyenkor érdemesebb megfordulni, mintsem a feltételezhetően rossz irányba továbbmenni, mert így egy csomó felesleges utat spórolhatunk meg magunknak. Tudnék mesélni nagy eltévedésekről :-) De ezeket majd a túrák alatt elmesélem. Tehát jobb kétszer visszafordulni, mint egyszer nagyon eltévedni.
Klasszikus eltévedési lehetőség, amikor a jel egy nagyobb út vonalán van, de ezt elhagyja és mi nem vesszük észre. Ilyenkor kell azért a GPS-re pillantani néha, mert az esetek többségében jelzi, hogy hol kell letérni. Ha esetleg papíralapú térkép van nálunk (mert lesz olyan túra, ahova csak azzal fogunk menni), akkor azt is érdemes időközönként megnézni.
A másik ilyen gyakran előforduló eltévedési lehetőség, amikor egyik jelről a másikra kell áttérni, és mi nem a megfelelő helyen térünk át, ha áttérünk. Ha jó helyen térünk le, akkor is még választanunk kell, hogy melyik irányban folytatjuk az új jelölést. Ilyenkor nem árt egy kis égtájismeret, mert nagyban meg tudja könnyíteni a választást ha tudjuk, hogy merről jöttünk és merre szeretnénk továbbmenni. Azt mindenki tudja, hogy a moha déli oldalán nő a fa, tudom, ez most viccesen hangzik, de sokszor ezen alapvető dolgok ismerete is meg tudja határozni azt, hogy melyik a helyes irány.
Egy könyvben olvastam a következő gondolatokat, de amilyen egyszerű olyan nagyszerű, a lényeg az, hogy meg kell határoznunk a térképen hogy hol vagyunk és azt, hogy milyen irányba állunk és a térképet irányba forgatva már is megtudjuk, hogy mi merre van. Ami a térképen jobbra van, az a valóságban is jobbra van. Ez ilyen egyszerű, de még is sokan nem is gondolják mennyire fontos ezen ismeretek felhasználása. Mielőtt még azt gondolnátok, hogy ezt nem lehet megtanulni, azt kell hogy mondja, de igen, nem olyan nehéz és egy kis gyakorlással mindenkiből profi térképolvasó lehet. Most magam ellen beszélek (mert a technika megszállottja vagyok), de nem kell mindent elhinni a navigációs eszköznek. Az általa javasolt legrövidebb út, nem biztos, hogy a legrövidebb, mert ő nem veszi figyelembe a szintkülönbségekből adódó fizikai nehézségeket. Lehet rövidebb az út csak éppen hegyet kell hozzá mászni. Egyiptomban amikor megmásztuk a Mózes-hegyet, akkor a túravezető is mindig azt mondta a szerpentinnél, hogy "Short Cut", ami azt jelentette, hogy levágjuk a kanyart és megmásszuk a meredek emelkedőt. Lehet nyertünk vele egy kis időt, de a ...-ket is kiköptük :-)
Egy másik gyakori eltévedési helyzet, amikor észrevesszük, hogy rossz irányba jöttünk eddig, de nem megyünk vissza a biztos pontig, hanem átvágva az erdőn (megspórolva a visszautat) próbáljuk korrigálni helyzetünket (négy esetből egyszer jön be ez a megoldás) legtöbbször még inkább eltévedünk, még több időt vesztegetve el. Általában ha időt akarunk spórolni a tájékozódáson, az hamar megbosszulja magát.
Végül vegyük számításba azt a lehetőséget is, amikor teljesen eltévedünk. Lemerült a GPS, nincs tartalék elem, a mobil is lemerült, a térkép is tönkrement, ilyenkor nincs más lehetőség, mint összekuporodni az útszélén és hümmögve, sírva, azt mormolni, hogy nem lesz semmi baj, mert értem jön az anyukám és hazavisz.
Na, ez az amit nem szabad. A legfontosabb, hogy higgadtak maradjunk és ne esünk pánikba. Ilyenkor általában a rossz időtől való félelem és a sötétedés közeledte jobban kiélezi ezeket a dolgokat, de ekkor is nyugodtnak kell maradni. Keressünk egy utat és induljunk el rajta, hisz tudjuk minden út Rómába vezet és ott lesz már telefon amin haza tudunk szólni, hogy jöjjön már valaki értünk :-) Na de viccet félretéve minden út vezet valahova, el kell indulni rajta és előbb vagy utóbb lakott településre érünk, ahol már tudunk segítséget kérni a pontos tájokozódáshoz. Minél használtabbnak látszik egy út, annál valószínűbb, hogy gyakrabban járnak arra emberek. Ha találunk egy aszfalt utat, akkor az már maga a fönyeremény. Ezért érdemes az első jótanácsot - amivel kezdtem - megfogadni, hogy mindig legyen nálunk víz és élelmiszer, mert akkor az sem baj, ha kicsit tovább bolyongunk, éhesek és szomjasak nem leszünk. Tervek között szerepel ilyen erdei kétnapos túra is, de ez sok egyeztetést és utánajárást igényel.
Remélem az itt leírtakkal kicsit hozzá tudtam járulni ahhoz, hogy ezek után a túrázás zökkenőmentesebben menjen és ha még is probléma lépne fel, akkor felelevenítve a jótanácsokat könnyebben túl lehessen lépni rajta.